Nőicégek.hu - Nők az üzleti életben
A Nőicégek.hu szakmai honlapot azért hoztuk létre a Nőtárs Alapítványnál, hogy Európából és Amerikából összegyűjtsük és közzé tegyük azokról a női cégekről készült anyagokat, akik követendő példákkal, új ötletekkel bátorítják és segítik a magyar nőket vállalkozásaik fejlesztésében vagy elindításában.
Kérdésed, észrevételed, javaslatod esetén várjuk leveled a hello[kukac]notars.hu email címen, vagy a honlap alján található Kapcsolatfelvételi űrlapon.

2020. január 15.

A kiégés határán egyensúlyozok - Alapítónők Németországban

Rebel Recruiting - Sarah Noack

Interjú Sarah Noack-kal, aki a Rebel Recruiting nevű HR startup alapítója és mindeközben egyedülálló édesanya is. Számára ritkán lehetséges egy 50 órás munkahét eltöltése az irodában.

Sok cégalapító saját gyermekeként tekint a vállalkozására, hiszen életének nagy részét neki szenteli, mindig abban a reményben, hogy szépen lassan cseperedik, növekszik. De mi a helyzet akkor, ha ezeknek az alapítóknak egy hús-vér kisbabájuk is van otthon, akinek legalább ugyanannyi figyelmet és szeretet kell szentelniük? Hogyan lehet az anyaságot összeegyeztetni a sokszor idegtépő munkanapokkal?

A Female Founders Monitor szerint az induló vállalkozások mindössze 15,1% -át alapítják nők. Sarah Noack egy ezen kevesek közül. 2017 elején üzleti partnerével, Felix Schorre-nal alapította a Rebel Recruiting toborzó ügynökséget és nem sokkal később született meg kisfia, akivel a 32 éves egyedülálló édesanya most Kölnben él.

Az interjúban Sarah elmondja, milyen érzés mind egy induló vállalkozásnak, mind egy kisgyermeknek megfelelni - és hogy a nőknek hogyan kellene változtatni a szemléletmódjukon, hogy több cégalapító kerüljön ki közülük.

Sarah, egy kisgyermek vagy egy startup létrehozása - melyik a megerőltetőbb?

A kettő kombinációja. A gyermekem születése előtt nagyon világos elképzelésem volt arról, hogy miként lehet a munkát és a családot összeegyeztetni - például úgy, hogy a gyermeket korán beteszem a napközibe. De a gyermekáldás után egy teljesen új nézőpontból láttam ezt a kérdést. Egyrészt élveztem a kisgyermekkel való időtöltést, másrészt hiányzott az az idő, amit magamra tudok fordítani.

Amikor más anyukáktól kérdeztem, hogyan csinálják, gyakran azt kaptam válaszként, hogy a megfelelő infrastruktúra kialakítása után nem jelent nehézséget a gyerek és a munka összeegyeztetése. Ilyen például, ha valaki segít nekik a gyermekgondozásban és a háztartásban. De rájöttem, hogy valaki mindig veszít: vagy a család, vagy a cég vagy pedig önmaga. Minden nem működhet, mert csak korlátozott idő áll a rendelkezésünkre.

Hogyan oldod meg ezt a problémát a mindennapokban?

Megpróbálok mindent kibalanszírozni, és amennyire csak lehetséges, mindenki igényeit kielégíteni. Fontos elfogadni, hogy az egyensúly egy olyan tökéletes, idealizált állapot, amelyet nem lehet elérni. Tehát hagyom magam hibázni.  Ügyelek rá, hogy minden szerepem során komolyan vegyem magam: anyaként és üzletasszonyként is. Olyan nőként, aki szereti sportolni, szaunába járni vagy akár a kanapén heverni.

Mit takar ez konkrétan?

Mindig azt mérlegelem, hogy mi a fontosabb: Ha a fiam éppen nagyon ragaszkodóan viselkedik egy adott időszakban, akkor talán nem az a legjobb hét 50 órát az irodában dolgozok. Viszont, ha a vállalkozásomnak van rám nagy szüksége, akkor a fiamnak kell több időt eltöltenie a napköziben, vagy az édesapjának és a nagymamámnak is be kell segítenie.

Így egy kicsit mindig a kiégés határán egyensúlyozok. Ha észreveszem, hogy túl stresszes vagyok, mert zsonglőrködök az összes követelmény teljesítésével, akkor át kell állnom és meg kell tanulnom időt fordítani magamra. Nincs csodaformula.

Miből tudod, hogy már közelértél a kiégés határához?

Először is, a kiégés egy depresszív szakasz, amiben céltalan és fáradt az ember. Szerintem egyértelműen észrevehető, ha egy édesanya fáradt. De észreveszem a különbséget a normál fáradtság és a kiégés felé vezető út között, mert az utóbbi esetben úgy érzem minden egyszerre eláraszt. Nem érzem a könnyebbséget és nem lelek örömöt a dolgaim teljesítésekor sem. Tudom jól ez milyen érzés, mert már átéltem.


KIÉGÉS - MI IS EZ PONTOSAN?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) május végén először regisztrálta a kiégést egészséget befolyásoló tünetként. Ez azonban nem egy betegség. A meghatározás szerint a kiégést a munkahelyi krónikus stressz okozza, amelyet nem sikerül feldolgozni és három dimenzió jellemzi: a kimerültség érzése, növekvő mentális távolság vagy negatív hozzáállás a saját munkánkhoz, és csökkent szakmai teljesítmény.


Hogyan segítesz magadon ilyenkor?

Első sorban megpróbálok kritikus távolságot építeni attól, ami stresszel és próbálok nagyobb figyelmet fordítani magamra. Ez nem könnyű feladat. A vállalkozás olyan, mint egy csecsemő, de az igazi kisgyermek gondozása teljesen más. Akkor felelős vagyok azért, hogy fegyelmezetté és önellátóvá tegyem. A vállalkozásban pótolható vagyok, de egy gyerek esetében ez nem lehetséges.

Ha a fiam beteg, akkor nincs mese, szüksége van rám. Mind ezek mellett ott vannak az egzisztenciális aggodalmak, amelyek szülőként felmerülnek. Egy társaság csődbe mehet, az emberek elveszíthetik a munkahelyüket, ami szörnyű. De ha nem vigyázol egy gyerekre, akkor ő kiszaladhat egy autó elé - és ez viszont tragikus.

Említetted az önmagadról való gondoskodást is - mit teszel ennek érdekében?

Megtanultam jobban strukturálni és rangsorolni a napi feladatokat, és kimondani, amit gondolok. Mivel gyermekem van, sokkal kevesebb szociális kapcsolatot ápolok, mint korábban. Már nem mozdulok ki, nem iszom alkoholt, és nem csinálok semmit, ami a közmegítélés szerint szórakoztató, amire sokan megjegyzést is tettek, ám ezzel meg kell barátkozni.

Ezenkívül gyorsabban meghúzom a határokat és világosan megfogalmazom, hogy mi az, amit nem tudok teljesíteni, még akkor is, ha az társadalmi szempontból kívánatos lenne. Szeretnék, de nem tudok én sem mindent elvégezni.

A maximalizmus nem a legjobb tanácsadó.

Valóban nem! Még akkor sem, ha gyakran ezt hisszük. Nem érdemes a társadalom által támasztott elvárásoknak próbálni megfelelni, mert ha ezek nem a sajátjaid, akkor elég gyorsan fel fognak őrölni. Ezért kifejezetten azt tanácsolom a nőknek, hogy nézzék meg, mi az igazán fontos számukra. Ezeknek kell prioritást élvezniük. A többit bátran delegáljuk.

Nekem például fontos, hogy a lakásom rendben legyen. Ezért béreltem fel egy házvezetőnőt, aki hetente egyszer jár hozzám. Ezt a segítséget azonban nem volt könnyű elfogadni. Meg kellett szoknom, hogy tökéletesen tökéletlen vagyok. A fiam gondozása miatt nem vagyok ott fizikailag 40-50 órán keresztül az irodában. Néha otthonról, délutánonként pedig korlátozott mértékben dolgozom.

Ha például a munkában probléma merül fel vagy nem hatékony, mert nem vagyok ott, akkor ezzel az eredménnyel kell együtt élnem és ezen tovább kell lépnem. Másrészt ez a távolság az irodától elősegíti a bizalom kiépítését a csapattal, és a jó, egyértelmű kommunikációval könnyen tisztázhatók a kölcsönös elvárások.

Részmunkaidőben dolgozol?

A feladatok függvényében rugalmas beosztásban dolgozom. Mégis a nap végén sokszor úgy érzem, hogy már egy 30 órás munkahéten túl vagyok. Senki sem lehet igazán hatékony napi nyolc-tíz órában, inkább csak ötben. Az idő hátralévő részét a Facebook-on, az Instagram-on és kávészünetekkel töltjük. Ennek ellenére sokan jó munkát végeznek, pontosan az alatt az öt óra alatt, amelyben valaminek a létrehozására koncentrálnak.

Rossz az a feltételezés, miszerint csak az jó alkalmazott, aki napi nyolc-tíz órát ül az irodában. Ezzel szemben a részmunkaidős alkalmazottak gyakran a fenntarthatóbb munkavállalók. Munkájukhoz viszonyítva magasabb teljesítményük van, és általában hosszabb ideig maradnak a vállalatnál. De ezt gyakran nem veszik figyelembe.

A női cégalapítókra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint férfi társaikra?

Úgy gondolom, hogy nagy a különbség. Még mindig egy patriarchális rendszerben élünk - ez a férfiak társadalma a férfiakért. Nőként más szabályok vonatkoznak rám, mint egy férfi üzleti partnerre. Egyszerűen azért, mert ő másképp viselkedik, és mert ismeri ennek a rendszer szabályait, amit férfiak alkottak.

Tudsz erre példát mondani?

Például a férfiak számára könnyebb bizonyos szerepeket betölteni, másokat pedig elutasítani. Ebben a tekintetben a nők úgy érzik, hogy szignifikánsan kevesebb a választásuk, csak azért, mert az anyaság számukra biológiailag is vonzó. Társadalmi szempontból sokkal több igény és elvárás terheli a nőket, mint a férfiakat.

Ügyesnek és okosnak kell lennünk, nem szabad túl hangosnak, sem túl csendesnek lenni. Szakmailag sikereket kell elérni, de nem szabad túl sokat keresnie egy férfival összehasonlítva. Legyünk vékonyak, de ne túlságosan, mondjuk ki véleményünket, de ne túl erőteljesen. Nem akarni megfelelni ezeknek az elvárásoknak nagyon nehéz. És nem minden pattan le rólam sem.

Néha azért szólnak meg, mert szakmai kritikát fejeztem ki, vagy magasabb szintű követelményeket várok el a munka során. Ha a nők sikeresek akarnak lenni a munka világában, akkor meg kell szabadulniuk ezektől a követelményektől, és magabiztosan kell mozogniuk. Vagy képesnek kell lenniük arra, hogy az íratlan szabályok szerint játszanak. Mindkettő nehéz.

Milyen tippeket adna más nőknek, akiknek már van családja van, de szeretnének még céget alapítani?

Először is gondolják át, hogy kivé szeretnének válni és ne az elvárásoknak akarjanak megfelelni. Legyenek őszinték önmagukkal és másokkal. Rendkívül fárasztó a gyermekvállalás és a munka egyszerre. Senki sincs tisztában ezzel eleinte. Olyan érzésünk lehet, mintha a többi nő tökéletesen kelne fel az ágyból, majd boldogan készítené a szendvicseket, közben kiváló munkát végez, és este romantikus randevúra megy.

Az Instagram szerint a világ ennyire egyszerű. Rendkívül frissítő, amikor valaki azt mondja, hogy ez márpedig nem így megy. Sokkal könnyebb lesz, ha nyíltan beszélünk egymással.


Forrás Gründerszene, 2019. július

Fordította Móricz Imola, a Nőtárs Alapítvány önkéntese