Nőicégek.hu - Nők az üzleti életben
A Nőicégek.hu szakmai honlapot azért hoztuk létre a Nőtárs Alapítványnál, hogy Európából és Amerikából összegyűjtsük és közzé tegyük azokról a női cégekről készült anyagokat, akik követendő példákkal, új ötletekkel bátorítják és segítik a magyar nőket vállalkozásaik fejlesztésében vagy elindításában.
Kérdésed, észrevételed, javaslatod esetén várjuk leveled a hello[kukac]notars.hu email címen, vagy a honlap alján található Kapcsolatfelvételi űrlapon.

2019. november 20.

Otthon biztosítása nélkülöző emberek számára - Női vállalkozók Amerikában

Angie Lozano

Nem feltétlenül az egyén felelős azért, ha elveszíti az otthonát. Néha igen, de bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy otthontalanná válik. Ekkor egy hely, ahol egy kis támogatást, szeretetet és elfogadást kap, és ahol éjszakára lehajthatja a fejét, óriási segítség ahhoz, hogy újra talpra álljon.
  • Angie Lozano 
  • Angie Otthon - alapító, ügyvezető igazgató
  • Cottonwood, Arizona, USA
Az Angie Otthon non-profit és kormányzati intézményekkel működik együtt, hogy lakhatást biztosítson alacsony jövedelmű emberek számára Arizona különböző településein (Cottonwood, Sedona, Clarkdale, Jerome, Flagstaff és Prescott). 

Cottonwood-ban, Arizonában születtem és nevelkedtem. Ez egy kis település, ahol odafigyelnek egymásra az emberek, esténként ki lehet menni játszani, mindenki ismeri a szomszédját. Igazán jó volt itt felnőni.

Angela édesapja iskolai adminisztrációban dolgozott. Édesanyja több részmunkát vállalt.

A szüleim nagyon keményen dolgoztak, mégis úgy tűnt, hogy amit keresnek nem elég a kiadásokra. Ez meghatározta az életemet, azt mondtam, rendben, keményen dolgozok, hogy elérjem, amit akarok, de muszáj megtakarítanom.

Angie az Észak-Arizona Egyetemen végzett 1991-ben, könyvelés szakon. A pályáját pénzügyi területen kezdte. 2000-re egy nagy szabadidős szolgáltatásokkal foglalkozó vállalat pénzügy vezetője lett.

Cégünk folyamatosan nőtt és az árbevételünk közelített a 75 millió USD szinthez. Nagyon szerettem. 2000-ben összeolvadtunk egy nagy floridai vállalattal. Ilyenkor azt mondják, hogy az állásod biztos, de természetesen nem ez volt a helyzet, és a csúcsvezetők közül sokaknak el kellett hagynia a céget. És ekkor szembesültem a kérdéssel, mit fogok most csinálni, hogy elveszítettem az állomállásomat?

Angie ekkor már megvásárolt 2 ingatlant. Azt tervezte, hogy ennek bevétele lesz a nyugdíja. A bérleti díj a jelzáloghitel törlesztőrészletét fedezte.

Az első két ház, amit megvásároltam átlagos bérbeadott ingatlan volt. Aztán azzal szembesültem, hogy a bérlőimnek komoly gondot okoz a bérleti díj megfizetése. A közüzemi díjakat tudták fizetni, a bérleti díjat azonban már nem. Aztán felismertem, hogy a bérlőimnek súlyos függőségi problémái vannak.

Angie nem rúgta ki a bérlőit. Elkezdte a bérleti díjat a fizetőképességükhöz igazítani. Több házat vásárolt, amelyeket egynemű lakóknak biztosított. A bérlőktől elvárta, hogy tiszták és józanok legyenek. A helyi börtönök, bíróságok, rehabilitációs központok és privát jótékonyság intézmények elkezdték az ügyfeleiket Angie otthonaihoz irányítani.

Nem alkalmazunk bonyolult jelentkezési folyamatot. A tanácsadó felhív engem, elmagyarázzuk a rászorulóknak, hogy ebben a programban elvárt, hogy munkát keressenek, saját lábukra álljanak és önfenntartóak legyenek, de ha erre hajlandóak, akkor jöhetnek hozzánk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy nálunk nincs felesleges bürokrácia, márpedig azért, mert ha valakinek segítségre van szüksége, akkor nem négy hét múlva igényli azt, hanem azonnal.

Az épületek karbantartása állandó feladat. És ennek kapcsán ismerte meg Angie a férjét, Pedro Lozano-t 2003-ban.

Pedro segített nekem a bérbeadott ingatlanok karbantartásában, nagyon kedves volt. Amit szerettem benne, hogy én is dolgoztam a házamon és bókoltunk egymásnak. Pedro gyerek- és fiatal felnőtt korában hajléktalan volt, és ezért hatalmas rálátást tudott nekem adni a hajléktalan szállók ügyére. A házakat folyamatosan javítgattuk, aztán arra gondoltunk, miért ne nyújtanánk a hajléktalanoknak menedéket. Aztán megtettük, az egyik kicsi házunkat hajléktalan szállóvá alakítottuk.

A hajléktalan szálló mellett Angie 9 átmeneti szállással rendelkezik, amelyekben éjszakánként 90-100 embert lehet elszállásolni. De az igény egyre nő.

Olyan sok ember van, akinek segítségre van szüksége és megszakad a szívem, ha nem tudok nekik segíteni.

Örülök, hogy Winston, Glenn kisfia és Carl kisfia Guiness játszanak. Igen, mulatságosak, ahogy mint 2 rakéta le-föl száguldoznak.

Az látom, hogy a hajléktalan népesség itt Cottonwood-ben idős, és ez szívszaggató. 65 éves koromban én nem akarnék szállást keresni magamnak és ilyenkor elgondolkodom azon, hogy eleget segítek-e.

„ Én beteg vagyok és egy rossz ember elvette a rokkant nyugdíjamat”

Gyakran elfelejtjük, hogy milyen hatalommal rendelkezünk, egy ember is számít, egy ember is nagy változást érhet el. Én imádom a kihívásokat, amikor látom, hogy valamit el kell intézni és akkor megtalálom a módját, és megoldom. De már egy ember is változást tud okozni a világban, akár egy is.




Forrás The Story Exchange - megjelent: 2017. július

Fordította a Nőtárs Alapítvány önkéntese