Nőicégek.hu - Nők az üzleti életben
A Nőicégek.hu szakmai honlapot azért hoztuk létre a Nőtárs Alapítványnál, hogy Európából és Amerikából összegyűjtsük és közzé tegyük azokról a női cégekről készült anyagokat, akik követendő példákkal, új ötletekkel bátorítják és segítik a magyar nőket vállalkozásaik fejlesztésében vagy elindításában.
Kérdésed, észrevételed, javaslatod esetén várjuk leveled a hello[kukac]notars.hu email címen, vagy a honlap alján található Kapcsolatfelvételi űrlapon.

2019. november 15.

A fotográfus Katja és az ő gyermekei - Alapítónők Németországban

Mompreneurs - Katja Harbi

A fű nem növekszik gyorsabban, ha húzzuk.  

Mesélj egy kicsit magadról, ki vagy és mivel foglalkozol?

Katja Harbi vagyok, fotográfus, népkutató és két gyermek édesanyja. Az életem mindig mások körül forog. A fotográfián keresztül fejezem ki magamat. Ez az az út, ahol meg tudom állítani az időt, a pillanatokat, érzelmeket örökítek meg magamnak és persze másoknak is.

Az élet pillanatait fotózom, a születéstől kezdve egészen az időskorig, gyermekáldással kapcsolatos, családi és portré fotókat készítek. És mindenek előtt érdekelnek az „élet kifürkészhetetlen útjai” vagyis a különböző lehetőségek, az életet vizslatni, akár kultúráról vallásról vagy egyéni tapasztalatról van szó. Ebből az okból kifolyólag tanultam népkutatást, politikát és vallást. Ezt a tudást különböző fotó projektjeimen keresztül tudom hasznosítani illetve az utazásaim során is.

Most különleges figyelmet szentelek a fotó projektjeimnek, a szituációkat, a pillanatokat képekben örökítem meg. Szeretném tudni, hogy kik ezek a nők és milyen bizniszt hoztak létre. Miért pont ezt az utat választották? Mi hajtja őket? Hogyan tudják a családjukat és a karrierjüket összhangban tartani?

Hihetetlenül csodálatra méltóak, a vállalkozó nő társainknak a különböző élethelyzeteiket tekintve, illetve fantasztikus dolog ezeket az erős nőket közelebbről megismerni.

Honnan szerezted az ihletet a bizniszedhez?

Én hiszek abban, hogy az álmok valóra válnak. Személy szerint én mindent szeretnék egyszerre – szeretnék ott lenni a családom számára és szeretném a szenvedélyemet a fotózás és a népkutatás iránt kiélni.  És nem szívesen hagyom magamat különböző sablonokba bekategorizálni és az idő miatt sem szeretek nyomást érezni.

Hol kezdted, és hogy látod, hol tartasz most?

2007 óta dolgozom hivatásos fotográfusként. Nem sokkal ezután megszületett az első gyermekem. Kezdetben kicsit döcögősen mentek a dolgok, mert a kisfiammal, sokkal több időt kellett töltenem, mint ahogy azt először elképzeltük. Amikor 2012-ben megszületett a kislányom, arra már jobban fel voltam készülve. 2013 májusában Izraelből Németországba költöztünk a családommal.

Ennek alapvetően 2 oka volt. Az egyik az volt, hogy a férjem szeretett volna egyszer külföldre költözni. Másrészt pedig szerettem volna közelebb lenni a szüleimhez – a gyermekeim az ő egyetlen unokáik. Továbbá Németországban jobbak a gyermekfelügyeleti körülmények. Ugyan Kfirrel messze élünk a nagyszülőktől (300 km-re Berlintől élnek az én szüleim a férjemé pedig Izraelben) de cserébe van egy szuper jó babysitterünk.

A férjem mindenben támogat, mert ő is fotográfus. Időközben megtanulta, hogyha a „nő boldog akkor az élet is boldog.” Nagyon örülök neki, hogy ennyire kedvelik az emberek a képeimet és még itt Németországban is felkérnek fotózásokra.

Hol és hogyan dolgozol?  Hogyan vagy berendezkedve? 

Önálló fotósként és népkutatóként többnyire magam tudom meghatározni a napi teendőimet. A megbeszéléseimet akkora  szoktam időzíteni, amikor a gyerekeim a kertben játszanak. A férjemmel megosztjuk a munkát – de ezt még egy kicsit gyakorolnunk kell. Amikor több az üzletben a munka akkor pedig a férjemmel osztozunk a gyerekfelügyeletben. A másik ilyenkor túlórázhat. Egy – illetve két alkalommal a héten csinálunk olyan estéket, amikor kettesben vagyunk a férjemmel és ilyenkor nagyon sok mindent mesélünk egymásnak.

Hogyan tudod a karrieredet és a magánéletedet menedzselni?

Annyira szeretem a munkámat, hogy nem tekintek rá teherként. Viszont ott van számomra az egyensúly és ezáltal úgy érzem, hogy jó anya vagyok. Nagyon változatos a munkám és a gyerekeim mellett évente kétszer a szüleimet is meg tudom látogatni.

Mit tanácsolnál azoknak a nőknek, akik szeretnének egyéni vállalkozók lenni?

Az önállóság azt jelenti, hogy önállóan tudsz dolgozni. Aki szabadúszóként dolgozik, vagy aki egyéni vállalkozóként dolgozik, annak tudnia kell, hogy amit csinál, azt szenvedélyből teszi. Szerencsésnek érzem magam, hogy fényképezhetek, esténként pedig a gép előtt dolgozhatok a képeimen.

A bürokrácia és a könyvelés is könnyebben megy, ha az ember szereti, amit csinál.

Néha viszont a munka és a gyerekek annyi időt elvesznek, hogy a háztartásra már nincsen időm. Miután a férjem mindig jó érveket hoz fel, hogy miért nincsen ideje a háztartásra, ezáltal a rendetlenség iránti tolerancia szintünket növelnünk kellett.

Másrészt pedig el tudjátok képzelni, hogy milyen lehet két vidám és élettel teli 2 és 5 éves gyerek mellett együtt élni.

Ha el is pakolok 10 perc múlva minden olyan lesz, mint azelőtt volt. Nagyon frusztráló tud lenni, ha túl sok időt fordítunk a rendrakásra. Ezért inkább elengedjük ezt a dolgot. Van egy trükk, amit Eszter tanított nekem és ezt nagyon jónak tartom:

A porszívót a bejárati ajtó mellé rakni és a spontán érkező vendégeknek azt mondani, hogy pont most akartam elkezdeni takarítani.  Néha viszont figyelmeztetem magam, hogy türelmesnek kell lenni. Ha a gyerekek betegek akkor a munka kicsit háttérbe szorul.

És ebből az okból kifolyólag örülök, hogy olyan nagy az ismeretségem az „anyai vállalkozók” között.

Van egy közös pont, mert pontosan tudják, hogy milyen egy ilyen élet.


Forrás Mompreneurs.de

Fordította Májer Szilvia, a Nőtárs Alapítvány önkéntese