Múltidéző - Testhez álló feladat a fiatalok segítése, 1995
Vállalkozásfejlesztési napokat rendeznek a héten a szegedi Rendezvényházban, amelyen az iskola és a vállalkozás a fő téma. A konferencia előtt kerül sor a Vállalkozó Nők Magyarországi Egyesületének tréningjére és az egyesület tagjainak tapasztalatcseréjére, külföldi egyesületekkel.
Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy az egyesület elnöknőjét, Wágner Róbertnét megszólaltassuk a sokak által még ismeretlen magyarországi szervezetről.
Az immáron ötesztendős egyesület megszületéséhez, úgy tudom, némi amerikai motiváció is hozzájárult.
- Mark Palmer úr - aki annak idején amerikai nagykövetként dolgozott Magyarországon - véleménye az volt, hogy fellendülés vállalkozások nélkül nem létezik. Az ő ötlete volt, hogy amerikai vállalkozó nők jöjjenek el hazánkba, s osszák meg tapasztalataikat a magyar asszonyokkal.
Háromnapos konferencián ismertették meg az ország különböző részéből összesereglett magyar nőket az amerikai vállalkozó női szervezettel. Ennek hatására, akkor, öt esztendővel ezelőtt, mindössze 29-en úgy gondoltuk, ha Amerikában ez működik, akkor mi is megpróbálunk boldogulni. így alakult meg az egyesületünk, ami a fél évtized alatt 500 tagúra terebélyesedett.
Mennyiben más egy vállalkozó nő, mint egy vállalkozó férfi?
- A vállalkozó nőtől a napi munkája után, amikor hazamegy, megkérdezik, mi lesz a vacsora. Ez az a pont, ami megkülönbözteti a vállalkozó nőt a vállalkozó férfitól, azaz hogy egyszerre kell megfelelnie vállalkozóként és a család biztos háttereként is. A vállalkozó nő a családban találkozik az első akadállyal, hiszen a férjek nehezen tolerálják, ha a feleségük a vállalkozását sikeressé teszi, mert úgy érzik, ez a másik szerep, a családanyai rovására megy.
Az egyesület abban próbál a vállalkozó nők nehézségein enyhíteni, hogy vállalkozói szerepükben segíti őket. Számítógépes adatbázissal rendelkezünk, üzleti ajánlatokat közvetítünk, tanfolyamokat, tréningeket, tapasztalatcseréket szervezünk számukra.
A héten zajló szegedi konferencián az iskola és vállalkozás kapcsolata a fő téma. Miért fontos az ifjúságnak vállalkozói ismereteket nyújtani, s ebben milyen szerepet játszhat a vállalkozó nők egyesülete?
- Egy tavalyi konferencián jöttem rá, hogy a Vállalkozó Nők Magyarországi Egyesületének szép és hasznos feladata lehetne, ha megismertetné az általános és középiskolás fiatalokat mindazokkal az ismeretekkel, amiket a vállalkozó nők munkájuk során a gyakorlatban tapasztalnak. Hiszen Magyarországon az utóbbi évtizedekben nem volt mód a családokban átörökíteni azokat az attitűdöket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy vállalkozás jól működjék.
Egy női szervezet számára kevés testhezállóbb feladat létezik, minthogy a fiatalokat segítse, oktassa a vállalkozói szerepre. A magyarországi 4H Klubok Szövetségével és a Vállalkozást Oktató Tanárok Országos Egyesületével kialakult jó kapcsolatunk motiválta, hogy a szegedi konferencia sokoldalúbbá váljon azáltal, hogy az ifjúság oktatásának témakörét is beleszőjük.
Ha öt-tíz év múlva eljutunk oda, hogy semmi mást nem tettünk, minthogy a gyerekeket olyan helyzetbe hoztuk, hogy el tudják dönteni, lehetnek-e vállalkozók, képesek-e erre vagy sem. akkor nem dolgoztunk hiába.
Forrás: Délmagyarország, 1995. május 25.
Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy az egyesület elnöknőjét, Wágner Róbertnét megszólaltassuk a sokak által még ismeretlen magyarországi szervezetről.
Az immáron ötesztendős egyesület megszületéséhez, úgy tudom, némi amerikai motiváció is hozzájárult.
- Mark Palmer úr - aki annak idején amerikai nagykövetként dolgozott Magyarországon - véleménye az volt, hogy fellendülés vállalkozások nélkül nem létezik. Az ő ötlete volt, hogy amerikai vállalkozó nők jöjjenek el hazánkba, s osszák meg tapasztalataikat a magyar asszonyokkal.
Háromnapos konferencián ismertették meg az ország különböző részéből összesereglett magyar nőket az amerikai vállalkozó női szervezettel. Ennek hatására, akkor, öt esztendővel ezelőtt, mindössze 29-en úgy gondoltuk, ha Amerikában ez működik, akkor mi is megpróbálunk boldogulni. így alakult meg az egyesületünk, ami a fél évtized alatt 500 tagúra terebélyesedett.
Mennyiben más egy vállalkozó nő, mint egy vállalkozó férfi?
- A vállalkozó nőtől a napi munkája után, amikor hazamegy, megkérdezik, mi lesz a vacsora. Ez az a pont, ami megkülönbözteti a vállalkozó nőt a vállalkozó férfitól, azaz hogy egyszerre kell megfelelnie vállalkozóként és a család biztos háttereként is. A vállalkozó nő a családban találkozik az első akadállyal, hiszen a férjek nehezen tolerálják, ha a feleségük a vállalkozását sikeressé teszi, mert úgy érzik, ez a másik szerep, a családanyai rovására megy.
Az egyesület abban próbál a vállalkozó nők nehézségein enyhíteni, hogy vállalkozói szerepükben segíti őket. Számítógépes adatbázissal rendelkezünk, üzleti ajánlatokat közvetítünk, tanfolyamokat, tréningeket, tapasztalatcseréket szervezünk számukra.
A héten zajló szegedi konferencián az iskola és vállalkozás kapcsolata a fő téma. Miért fontos az ifjúságnak vállalkozói ismereteket nyújtani, s ebben milyen szerepet játszhat a vállalkozó nők egyesülete?
- Egy tavalyi konferencián jöttem rá, hogy a Vállalkozó Nők Magyarországi Egyesületének szép és hasznos feladata lehetne, ha megismertetné az általános és középiskolás fiatalokat mindazokkal az ismeretekkel, amiket a vállalkozó nők munkájuk során a gyakorlatban tapasztalnak. Hiszen Magyarországon az utóbbi évtizedekben nem volt mód a családokban átörökíteni azokat az attitűdöket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy vállalkozás jól működjék.
Egy női szervezet számára kevés testhezállóbb feladat létezik, minthogy a fiatalokat segítse, oktassa a vállalkozói szerepre. A magyarországi 4H Klubok Szövetségével és a Vállalkozást Oktató Tanárok Országos Egyesületével kialakult jó kapcsolatunk motiválta, hogy a szegedi konferencia sokoldalúbbá váljon azáltal, hogy az ifjúság oktatásának témakörét is beleszőjük.
Ha öt-tíz év múlva eljutunk oda, hogy semmi mást nem tettünk, minthogy a gyerekeket olyan helyzetbe hoztuk, hogy el tudják dönteni, lehetnek-e vállalkozók, képesek-e erre vagy sem. akkor nem dolgoztunk hiába.
Forrás: Délmagyarország, 1995. május 25.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése