Múltidéző - A munkásnők versenyéhez hozzájárul a vállalkozónők versenye, 1911
"A munkásnők versenyéhez hozzájárul a vállalkozónők versenye, mely — miként az ankét igazgatója írja — talán még élesebb és még hátrányosabb a munkásokra. Ezen igen kényes pontot illetőleg az ankét 33 gyárosnak felvilágosító válaszát gyűjtötte egybe, a következőképen csoportosítván azok eredményét.
A munka széjjelosztásának ezen neme mellett szólnak a következő érvek:
1. a gyáros kénytelen vállalkozónők közvetítését igénybe venni, mivel különben nem tudná munkásállományát kiegészíteni,
2. a vállalkozónő felel az elvállalt munkáért,
3. közvetítése biztosítja a termelés és szállítások rendszerességét, s előnyös a munka minősége szempontjából, midőn sürgős rendelések effektuálásáról, vagy az általános költségek megtakarításáról van szó.
4. A vállalkozónők közvetítésének hívei azt állítják, hogy ezek nem drágítják meg lényegesen a termelést, illetve nem csökkentik a munkabéreket.
Ezzel szemben a vállalkozónők közvetítése ellen felmerült panaszok a következőkben összegezhetők:
1. a vállalkozó a gyáros nyereségét és a munkás bérét csökkenti; az egyes vállalkozók között kifejlődött éles verseny pedig szintén lenyomja a munkabéreket. A vállalkozónő — nem állván az iparfelügyelők megfelelő ellenőrzése alatt — túlhosszú munkaidőt követel munkásaitól.
2. A vállalkozók részéről szállított árú koránt sem tökéletes, a szállításokat nem eszközük pontosan, végre a köztük és a munkásnők, illetve a gyárosok között fennálló kapcsolat nem olyan szoros, hogy a szükséglethez alkalmazhatnák a munkát.
A vélemények — miként látjuk — széjjelágazók, majd az a körülmény, hogy a vállalkozónő létezik, a mellett szól, hogy gazdasági szükségletnek felel meg. És bár lehetséges, hogy a vállalkozók versenye bizonyos inkonveniencziókra vezet, mégis alig hihető, hogy ezen intézmény eltörlése lényeges javulást okozna a fehérnemű-ipar bérviszonyaiban. Az a körülmény, hogy a fehérnemű-konfekczió főleg a vidéken terjedt el, a munkások szempontjából kielégítő szimptoma."
Forrás: Ankét az otthonmunkás helyzetéről Francziaországban. Innen: Közgazdasági Értesítő, 1911 - 558. oldal
A munka széjjelosztásának ezen neme mellett szólnak a következő érvek:
1. a gyáros kénytelen vállalkozónők közvetítését igénybe venni, mivel különben nem tudná munkásállományát kiegészíteni,
2. a vállalkozónő felel az elvállalt munkáért,
3. közvetítése biztosítja a termelés és szállítások rendszerességét, s előnyös a munka minősége szempontjából, midőn sürgős rendelések effektuálásáról, vagy az általános költségek megtakarításáról van szó.
4. A vállalkozónők közvetítésének hívei azt állítják, hogy ezek nem drágítják meg lényegesen a termelést, illetve nem csökkentik a munkabéreket.
Ezzel szemben a vállalkozónők közvetítése ellen felmerült panaszok a következőkben összegezhetők:
1. a vállalkozó a gyáros nyereségét és a munkás bérét csökkenti; az egyes vállalkozók között kifejlődött éles verseny pedig szintén lenyomja a munkabéreket. A vállalkozónő — nem állván az iparfelügyelők megfelelő ellenőrzése alatt — túlhosszú munkaidőt követel munkásaitól.
2. A vállalkozók részéről szállított árú koránt sem tökéletes, a szállításokat nem eszközük pontosan, végre a köztük és a munkásnők, illetve a gyárosok között fennálló kapcsolat nem olyan szoros, hogy a szükséglethez alkalmazhatnák a munkát.
A vélemények — miként látjuk — széjjelágazók, majd az a körülmény, hogy a vállalkozónő létezik, a mellett szól, hogy gazdasági szükségletnek felel meg. És bár lehetséges, hogy a vállalkozók versenye bizonyos inkonveniencziókra vezet, mégis alig hihető, hogy ezen intézmény eltörlése lényeges javulást okozna a fehérnemű-ipar bérviszonyaiban. Az a körülmény, hogy a fehérnemű-konfekczió főleg a vidéken terjedt el, a munkások szempontjából kielégítő szimptoma."
Forrás: Ankét az otthonmunkás helyzetéről Francziaországban. Innen: Közgazdasági Értesítő, 1911 - 558. oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése