Múltidéző - Értelmiségi és vállalkozó nők megyei fóruma, 1989

A nők eszére, szívére és kezére szüksége van a társadalomnak. A követelményekben, amiket velük szemben támasztanak, tökéletesen megvalósult a férfiakkal való egyenjogúság, ám a lehetőségek még mindig nem azonosak. A régi célkitűzések nem avultak el. 

Ezt állapították meg tegnap az értelmiségi és vállalkozó nők fórumán, amelyet tegnap, Salgótarjánban, a Hazafias Népfront tanácstermében rendeztek. A fórum vendége volt Asbóth Jánosné, a HNF Országos Elnökségének és a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja, a Hűtőipari Vállalat budapesti gyárának igazgatója.

Az igazgatónő egyben elnöke az 1989 februárjában megalakult Magyar Értelmiségi és Vállalkozó Nők Érdekvédelmi Egyesületének. Többek között ennek az egyesületnek a céljairól, elveiről tájékoztatta a résztvevőket, azzal a nem leplezett szándékkal, hogy a csatlakozásra biztassa őket, vagyis, hogy hozzanak létre hasonló szervezetet Nógrádban is.

— Tőlünk, magasan kvalifikált és vállalkozószellemű nőktől függ, hogy mennyire leszünk képesek napjaink változó jogi-intézményi, gazdasági-társadalmi átalakulásainak részeseivé válni, mennyire tudjuk ezeket rétegérdekeinknek megfelelően megváltoztatni.

Úgy véljük, hogy valamennyi értelmiségi és vállalkozó szellemű nőben megvan annak a lehetősége, hogy vonzó, ápolt, kellemes asszony, családját összetartó anya, szakmailag helytálló, magát képező szakember, művelt, tájékozott ember, társadalmi tényező és ha kell felelős vezető legyen... Az egyesület mindehhez segítséget akar nyújtani a nőknek.

Programjuk csak kevéssé tér el az eddig ismert nőmozgalmak célkitűzéseitől. Ezért vetődött fel a résztvevőkben, vajon nem vállal-e túl sokat? Hogyan képviselheti valójában az értelmiségi nők érdekeit? Mik lehetnek ehhez az eszközei?

— Az egyesület jogi személy, és így partnere lehet a hivatalos szerveknek. A feladatokat mindig a helyi igényeknek megfelelően kell alakítani. Meg kell tehát vizsgálni például Nógrádban az értelmiségi nők sajátos problémáit, és ezekre itt helyben, a helyi vezetéssel kell tárgyalni. Az eszköz pedig a nők kezében volt és van. Ők képviselik ugyanis a magyar választópolgároknak a felét.
Érdekeik védelmében így akár a kényszerítés eszközével is élhetnek — adta meg a választ az elnöknő.

Színesedő politikai és társadalmi közéletünk egy epizódjának lehettem tanúja tegnap. Érdeklődéssel várom, vajon lesz-e megyénkben is hasonló kezdeményezés, és ha igen, akkor hogyan fog működni?

Forrás: Nógrád, 1989. április 28.