Nőicégek.hu - Nők az üzleti életben
A Nőicégek.hu szakmai honlapot azért indítottuk a Nőtárs Alapítványnál, hogy Európából és Amerikából összegyűjtsük és közzé tegyük azokról a női cégekről készült anyagokat, akik követendő példákkal, új ötletekkel bátoríthatják és segíthetik a magyar nőket vállalkozásaik fejlesztésében vagy elindításában.
Kérdésed, észrevételed, javaslatod esetén várjuk leveled a hello[kukac]notars.hu email címen, vagy a honlap alján található Kapcsolatfelvételi űrlapon.

2019. szeptember 23.

Múltidéző - Egy kecskeméti gyógynövényboltban, 1991

Negyed nyolc. Sötét, februári este, lassan botorkálok a rosszul világított utcán. Valaki szembejön, s csak akkor ismerem meg, amikor jókedvűen rám köszön: „Jó estét! Látja, a vállalkozónő végzett mára, és ballag haza.” 

A vállalkozónővel, Kenyeres Istvánné gyógyszerész asszisztenssel aznap reggel találkoztam Gerőné dr. Almási Judit gyógyszerésszel közös üzletében. De szívesebben nevezném őket — és egyre nagyobb számban színre lépő kolléganőiket — üzletasszonyoknak, pusztán szubjektív okokból: az üzletasszony szó nekem jobban tetszik, és azt hiszem, nem is olyan erőltetett.

Ámbár Judit és Erzsike élénken tiltakozott ellene, mondván: szép és komoly szó az üzletasszony, de náluk nem az üzleti, hanem az egészségügyi szemléleten van a hangsúly. Jó, gondoltam, kössünk kompromisszumot! Tehát a két egészségügyi szemléletű, kecskeméti üzletasszony gyógyfüveket, teákat, vitaminos készítményeket és a természet egyéb csodaszereit kínálja régi lakásból átalakított boltjában, a Természet patikájában. (Micsoda véletlen: az átalakítást tervező építész is nő: Kissné Rév Mária!)

Amikor megkerestem őket — s hasonló foglalkozású társnőiket —, arra voltam kíváncsi, vajon nehezebben boldogul-e egy vállalkozó, ha nő, vagy ebben a szakmában ennek egyáltalán nincs jelentősége? Csak a rátermettség a fontos, és nekünk, nőknek, az a legtökéletesebb önmegvalósítás, ha csapot-papot otthagyva vállalkozónak megyünk? Bevallom, ez utóbbi feltevés nekem magamnak sem tetszett igazán, s ebben az első beszélgetésben valóban nemleges választ kaptam rá.

Erzsike és Judit igencsak konzervatív hölgyeknek bizonyultak, szerintük ugyanis a női önmegvalósítás elsődleges színtere: a család. Akkor is, ha az ember lánya — üzletasszonyként vagy bármilyen más munkakörben dolgozva — holtfáradtan, este negyed nyolckor megy haza.

Bátorság mégiscsak kell 

Kezdjük azzal: nehezebb-e egy nőnek vállalkoznia? Kell hozzá bátorság, hogy ilyesmire adja a fejét? 

Erzsike: Szerintem kell. Nem is hirtelen támad az ötlet, hanem szépen érlelődik, amikor az ember belefárad a mindennapi taposómalomba a munkahelyén. Akkor jön a nagy gondolat, és forog, dolgozik, jár az ember agyában, mint egy kis motolla...

Judit: kell hozzá belső motiváció, vállalkozókészség és nyitott szem. Egy kis bátorság is kell. Régóta érlelődött bennünk az elhatározás, régóta szerettünk volna önállósodni, és most, végre, sikerült!

Na jó, szóval nem árt a bátorság, de azért alapvetően mégiscsak ugyanaz kell hozzá, mint egy férfinak, ha jól értem. És mi történik, ha a nő már vállalkozó? Egyszer azt mondta nekem egy sikeres vállalkozó — egyébként férfi —: ha boldogulni akar, a nap 24 órájából 24-et végig kell dolgoznia. Tud ennyit áldozni egy sikerre vágyó üzletasszony, ha közben a családjáról is gondoskodik? 

Erzsike: Na, látja, ezért kell egy nőnek nagyobb bátorság, mint egy férfinak! A férfiak vállalkoznak, aztán szépen hazamennek, tudják, hogy otthon minden kész. Nekem kicsit könnyebb, mint Juditnak, mert nagyobbak a gyerekeim. Lótnak-futnak, ha kell, elszaladnak a boltba. A férjem is sokat segít. De addig nehéz, amíg a gyerekek kicsik. Későn ér az ember haza, korán eljön, több időt tölt munkával, mint egy olyan helyen, ahol nyolckor be, négykor meg ki. Itt bizony elmúlik este hét, mire rendet teszünk, feltöltjük a polcokat és mehetünk haza. Hazaérek, aztán... Hosszú az éjszaka, nem igaz? Akkor aztán lehet játszani a háziasszony szerepet.

A férje hogy viseli, hogy későn jár haza? 

Erzsike: Nem könnyen. Ő is vállalkozó, de az más. Egy férfi szerint más. Neki az a természetes, hogy otthon várja a vacsora, a tiszta, rendes lakás. A férfiak elvárják ugyanazt, mint ezelőtt kétszáz évvel. Hiába tiltakozol, Judit, ez így van. Elmondják százszor, hogy jaj, de sok dolgod van, de elvárják, hogy otthon minden glédában álljon. A férjem, amióta összeházasodtunk, csak otthon hajlandó enni. így nekem mindennap főznöm kell. És főzök is; ilyen kicsiségen nem érdemes veszekedni.

Judit: Nekem két kisgyermekem van: a lányom elsős, a fiam ötéves. A férjem Budapesten dolgozik. A nagymama segítsége nélkül egyáltalán nem tudnám vállalni ezt a munkát. Amikor belevágtunk a vállalkozásba, engem is csábított, hogy nem szigorúan kötött időben kell majd dolgoznom. De nyolc óra helyett gyakorlatilag tizenkettőt dolgozunk. Ma reggel, például, bejöttem hatra, aztán hétkor hazamentem felöltöztetni a gyerekeket. De az igaz, hogy vállalkozóként szabadabb vagyok, nem kell elkéredzkednem pl. egy óvodai nyílt nap miatt, legfeljebb este nyolckor, ha a gyerekek már lefeküdtek, bejövök az üzletbe. így, hogy a férjem négy napot távol van, s csak hármat velünk, egyrészről könnyebb, mert, mondjuk, nem kell főznöm, ráadásul segít Pesten, az árubeszerzésben, másrészről viszont nehezebb, mert nem tud a gyerekekről hétközben gondoskodni. A lényeg, hogy segítség nélkül egy nő nem lehet vállalkozó és anya is egyszerre. Szerintem egy nő elsősorban és mindenekelőtt anya, s csak azután van foglalkozása.

Szóval, a családi háttér egy nőnek is fontos? 

Erzsike: Nem, nekünk a család nem háttér, hanem az első. Bármennyire is a vállalkozásból élünk, családé a főszerep.

Judit: Össze kell egyeztetni! Ha itt vagyok és dolgozom, az üzlet az első és nem a magánélet, de az életemben a család a legfontosabb.

A hölgyek kedvesebbek? 

Most fordítsuk meg a kezdő kérdést! Könnyebb egy vállalkozónak, ha nő? Mondok példát, hogy érthető legyen... 

Erzsike (azonnal rávágja): Igen, könnyebb. Nem tudom, milyen példát akart mondani, de azt hiszem, értem, mire gondol. Könnyebb.

Judit: Úgy érted, könnyebb, mert egy nő..., mondjuk, kedvesebb? (láthatólag nem ért egyet üzlettársával)

Erzsike: Igen. Másképp...veszi a hangot. Kedvességgel, jó modorral az üzleti életben is többre lehet menni, és egy nőnek sokkal kevésbé esik nehezére kedvesnek, vidámnak lenni, mint egy férfinak. Csak erről van szó, hangsúlyozom, nem másról! (nevet) Szerintem még egy üzleti partnernővel is könnyebb. Ha kedvesen, jókedvűen megyek tárgyalni vagy vásárolni, egészen másképp néznek rám, mintha úgy kezdeném: nekem ez igenis kell, és kész!

Nem fordul elő, hogy egyik-másik partner azt gondolja, ó, ez csak egy nő, ráadásul kezdő vállalkozó, könnyen az ujjam köré csavarom? Esetleg: könnyebben átverem?

Erzsike: Előfordul. De mondom: kedvesség, türelem és jó modor! Ezekkel előbb-utóbb a „keményebb” üzletfelet is le lehet szállítani arról a bizonyos magas lóról.

A vevőknél számít, hogy önök, a tulajdonosok, nők? 

Judit: Inkább beteget mondjunk, mert a mi üzletünk, ahogy a megyei főgyógyszerész, dr. Kraszkó Károly mondta a megnyitón: egészségügyi intézmény. Természetesen, ha egy nő bejön valamilyen női panasszal, bizalmasabb hozzánk, mint talán egy férfihoz lenne. A fehér köpenynek is megvan ebben a maga szerepe, nem státusszimbólum. Tiszteletet kapunk és adunk általa. Ugyanúgy, ahogy a világ minden gyógyszertárában, az emberek bizalmasabbá válnak.

Erzsike: A férfiak is, nem csak a nők. Ha ide valaki bejön, nem a nemét látja az embernek, hanem egy fehér köpenyes gyógyszerészt, aki tanácsot és segítséget ad.

Judit: Vagy egészségügyi felvilágosítást, mert azt is kell! Néha egészen megdöbbenek, hogy az emberek egészségügyi kultúrája, alapismeretei milyen hiányosak. Rendkívül nagy a tájékozatlanság.

Legjobb szépítőszer: a család 

Tegyük fel, hogy betérek ide mint tájékozatlan vevő, aki nem beteg, csak úgy gondolja: hasznára válna valamilyen természeti gyógyír. Mit ajánlanának legszívesebben? 

Judit: Nekem az aromaterápia a kedvenc területem, erre szeretnénk szakosodni. Egészen biztosan valamilyen illatos olajat ajánlanék; mindig igyekszem a betegeink figyelmét felhívni az illatok jelentőségére. A különböző növényekből nyert illóolajok nemcsak illatosításra. levegőfrissítésre, -fertőtlenítésre alkalmasak, hanem gyógyító célokra is felhasználhatóak. Akit bővebben is érdekel a téma, és szeretne tájékozódni, annak figyelmébe ajánlom Biegelbauer Pál Gyógyító illatok című könyvét.

Erzsike: A vitamintartalmú teák a kedvenceim. A vitaminos és gyümölcsteákat bármikor lehet fogyasztani, de a gyógyfüvekből készítetteket inkább csak akkor, ha valóban gyógyításra van szüksége a szervezetnek. De akkor sem szabad elfelejteni, hogy komoly betegség esetén nem helyettesíti az orvos által felírt gyógyszert.

Üzletasszonyként van valamilyen sajátos vállalkozói filozófiájuk? 

Judit: Nem tudom, hogy sajátos-e, de így hangzik: mindent a betegekért. Igyekszünk minden új terméket azonnal beszerezni, és minden, eladott termékhez a lehető legalaposabb tájékoztatást nyújtani. Rendszeresen konzultálunk orvosokkal. Sok készítményen nincsenek például rajta a gyerekadagok, erről is kikérjük az orvosok tanácsát.

Mind a ketten olyan vidámnak, kiegyensúlyozottnak látszanak, mint akik igazán elégedettek az életükkel. Mit tanácsolnak a nőknek, akiket ezerféle feladat, gond nyomaszt, örökös rohanásban őrlődnek, sokszor úgy érzik: tényleg reménytelen taposómalom az életük? Hogyan őrizhetnék meg testi-lelki frissességüket? 

Judit: Egyedül, segítség nélkül nem megy. A családra, nagyszülőkre vagy legalább jó barátokra szükség van, és éppen ezért kell az embernek úgy szerveznie a munkáját, hogy rájuk mindig jusson idő. Önmagunkra, sajnos, szinte nem is marad. Azt hiszem, az is fontos, hogy az ember szeresse a munkáját, akár vállalkozik, akár mást csinál. Ez nagyon nagy ösztönző erőt ad a mindennapokban.

Erzsike: Nem is tudom, mit tanácsolhatnék. De, talán induljunk ki abból, hogy nem könnyű annak a nőnek, aki az összes gondját örökké az arcán hordja. Annak könnyebb, aki képes rá, hogy uralkodjon az arcán és önmagán. Otthon sem lehet mindig mogorván járni, mert ki szeret együtt élni egy mogorva emberrel? Én úgy döntöttem, hogy nem leszek mogorva. Persze, előfordul, hogy fáj a fejem, lóg kezem-lábam, olyankor azt mondom a családnak: most hagyjatok, ez a fél óra csak az enyém, aztán újra a tiétek vagyok. Az idő, bizony, kevés, de úgy kell szervezni a napot vagy a hetet, hogy egy kicsi mindig jusson belőle önmagunkra.

Forrás: Petőfi Népe, 1991. március 30.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

Előregisztráció elindult: FÖLFELÉ! KONFERENCIA - 2019. november 22., péntek 9-18 óra - Budapest

MEGHÍVÓ -  az előregisztráció elindult! A Magyar Üzletasszonyok Egyesülete (MÜE) és a Nőtárs Alapítvány konferenciája Te h...