Mi dolgozunk, Te csak nevess! - Női vállalkozók Amerikában

Amanda Austin

Amanda Texasban született és itt is nőtt fel.

Szerintem sokaknak nem fér a fejébe, hogyan lehetek nőként comedy klub tulajdonos. Persze az is közrejátszik, hogy összességében nagyon kevés ember foglalkozik azzal, amivel én.

Például üzlethelyiséget bérelni sem olyan egyszerű, nem igazán van erre üzleti terve a cégeknek: „Vajon ez jó  lesz neki? – járhat a fejükben - Fogja tudni majd itt csinálni ezt az egészet?”

Meg persze mindig poénokat szeretnének hallani tőlem: „Miért nem viccelődsz?” Hát azért, mert most épp üzletet készülünk kötni! Ugye te sem akarod, hogy egy poénkodó humorista írja alá a bérleti szerződésed?!”

A Dallas Comedy House egy dumaszínház, itt főként improvizációs gyakorlatokkal, kabaré jelenetekkel, és stand up comedy-vel találkozhatnak a nézők. Ez viszont csak egy része annak, amivel Amanda és csapata foglalkozik, hiszen órákat és céges tréningeket is tartanak.

Az első "vállalkozásom" története egészen ötödikes koromra nyúlik vissza. Nagyon szerettem volna egy Dooney & Bourke táskát, csakhogy 300 dollárba került, és a szüleim nem vették meg nekem. Na de mi lenne – gondoltam - ha összegyűjteném rá a pénzt?! Így történt, hogy a nagymamám megtanított masnit készíteni, és azon a nyáron masni árusként 4000 dollárt kerestem.

Amanda újságíró szakon végzett a texasi A&M Egyetemen. Miután 2001-ben lediplomázott, értékesítésben kezdett dolgozni.

Mindig is nagyon érdekelt a komédia világa, és akkoriban sokszor meg is fordultam különböző comedy klubbokban. Akkor még csak nézőként csodáltam az előadókat, de nagyon hamar rájöttem, hogy ez az, ami igazán érdekel. Beleszerettem.

Amanda ezután elkezdte beleásni magát a komédia világába, immár előadóként. Felmondott a munkahelyén és eladta a házát. 2009-ben pedig megalapította a Dallas Comedy House-t.

Az első óránknak nagy reményekkel indultam neki. Talán túlságosan is. Ha jól rémlik, 36 főre hirdettük meg a regisztrációt. Négy ember jelentkezett. Gyorsan szóltunk is még két ismerősünknek, nem lenne-e kedvük esetleg eljönni ingyen? 6 résztvevő mégiscsak jobb, mint 4. Hát így alakult az első óránk.

Egy éven belül Amanda már 45 tanulóval büszkélkedhetett. Ekkortájt egy kis helyiséget béreltek Dallas egy forgalmasabb környékén.

Eleinte a legnagyobb problémát az okozta, hogy az emberek egyszerűen nem ismertek minket. Én tudtam, hogy ez egy sikeres projekt lesz, hisz láttuk, hogy más városokban működik, de az emberek nem így gondolták. Sokan félve mennek el egy-egy előadásra, aggódnak, hogy mi van, ha ez nem is szórakoztató, vagy mi van, ha esetleg bántó lesz egy-egy viccesnek szánt megjegyzés? Sokan gondolják, hogy ha az első sorokba vesznek jegyet, az előadók majd bevonják őket a műsorba, és esetleg kínos kérdéseket tesznek fel nekik. Így hát sokan nem mertek eljönni.

A Dallas Comedy House viszont lassan de biztosan egyre népszerűbb lett, szájról szájra terjedt a híre az emberek közt. 2005-ben Amanda úgy döntött, hogy bővíteni szeretné a céget, így hát nyitottak egy új helyet immáron 2 színpaddal és új irodákkal. Ekkora már 3 főállású, és 75 részmunkaidős alkalmazottja volt, és heti 25 előadással büszkélkedhettek. 

Mára munkájuk közel egyharmadát a céges tréningek jelentik.

Szerintem az egyik legfontosabb dolog, amit nálunk a tanulóink megtanulhatnak az improvizációs komédiáról, az az aktív hallgatás képessége. Itt tényleg figyelned kell arra, hogy mit mondanak a többiek, hogy aztán tudj rá reagálni.

A Dallas Comedy House éves bevétele közel 1 millió dollár.

Hogy mennyi a haszon? Hadd fogalmazzak úgy, hogy nem a haszon miatt lép be valaki a komédia világába. De azt biztosan állíthatom, hogy amit pénzben nem kapunk meg, azt megkapjuk más formában. Láthatjuk, ahogy embereknek megváltozik az életünk. Egy közösség részévé válnak. Bátorságot nyernek, és felszólalnak. Volt, aki odajött hozzám, hogy elmondja, mindig is szörnyen erős szorongással küzdött, viszont mióta elkezdett az improvizációs óráinkra járni, könnyebben szólal meg mások előtt.
Ez pedig sokkal többet ér, mint a bármennyi pénz.



Forrás The Story Exchange - megjelent: 2017. október

Fordította Miklós Petra, a Nőtárs Alapítvány önkéntese

Megjegyzések

NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK

Haladó nők gyakorolják az angolt februárban is

Mi a két legnehezebb az angolban?

Múltidéző - Vállalkozónők konferenciája, 1994

MINDEN BEJEGYZÉST listázva a kék nyílra kattintva megtalálsz

További lehetőségek

ÍRJ NEKÜNK, ha kérdésed vagy javaslatod van :))

Név

E-mail *

Üzenet *

Nyilatkozat

A Nőicégek.hu tematikus honlapon indított hírlevélre feliratkozással egyidejűleg Ön hozzájárulását adja, hogy ettől a honlaptól - esetlegesen akár reklámot is tartalmazó - elektronikus levelet fogadjon.
Valamint kijelenti, hogy az online űrlapon megadott email címe szervezeti használatú.
A feliratkozáskor kapott adatokat bizalmasan kezeljük, harmadik személynek semmilyen körülmények között nem adjuk át.
A hírlevélre feliratkozás bármikor egy kattintással megszüntethető a levelek alján található link segítségével.

Összes oldalmegjelenítés