Emily May azokat a történeteket osztja meg, amelyek arra ösztönözték, hogy megalapítsa a Hollaback!-et. Elmondta a startupjával kapcsolatos tapasztalatait az 1000 Stories Campaign-nek.
A Hollaback! egy globális mozgalom, amely erősíti a fiatalokat abban, hogy kiálljanak az utcai zaklatások ellen. Az alkalmazást közel ötven városban használják, melynek lényege: az okostelefonokkal rögzítsék azokat, akik taperolnak, leszólítanak vagy megfélemlítően bámulnak nőket az utcán, majd kiposztolják a képeket a Hollaback! weboldalára, bejelölve az eset helyszínét egy mindenki által megtekinthető térképen.
A kezdés okai
A Hollaback!-et 2005-ben kezdte hét fiatal (három férfi és négy nő.) Miután a nők, rengeteg történetet meséltek, hogyan zaklatták őket, a férfiak egyre inkább aggódni kezdtek. Samuel Carter, a Hollaback! elnöke, így csak annyit tudott mondani, “ti egy másik városban éltek.” Ezért közösen úgy határoztak, változtatnak ezen.
Ekkoriban, egy Thao Nygen nevű nő, bátran szembeszállt a zaklatójával – egy idősebb, közép-felső osztálybeli nyers-ételek áruló étterem tulajdonosával –, aki megrémítette azzal, hogy a metrón vele szemben végzett önkielégítést. Nygen lefényképezte, és mivel a rendőrség nem foglalkozott vele, kitette flickr-re, ahol a kép egy komoly diskurzust indított el a városban az utcai zaklatásokról.
A fiatalokat megindította Thao története, és úgy döntöttek, az ő példáját követve a zaklatás minden formáját dokumentálják, és tapasztalataikat megosztják egy nyilvános weboldalon.
Mi számít sikernek?
Tudjuk, hogy akkor lehet sikeres a dolog, ha az utcai zaklatásokkal kapcsolatos tapasztalatok változnak. Ha az áldozatok tudják, hogy a zaklatás miként is néz ki. Tudják azt is, hogy az nem elfogadható, és tisztában vannak azzal, hogy léteznek olyan eszközök, amelyekkel tudnak változtatni az egészen.
A legnagyobb siker
Két és fél éven belül, kiképeztünk több mint kétszáz aktivistát, 62 városban, a világ 25 országban, akik elindították a saját Hollaback-oldalukat, az iHollaback.org honlapunkon. Így hoztak létre egy egységes és szervezett hálózatot. A mi oldalunk vezetői fiatalok, 75 százalékuk 30 év alatti, felük 25 évnél is fiatalabb, 44 százalékuk LGBTQ, míg harmaduk különböző etnikumból való. Fantasztikus közösséget építettünk fel. Szerencsésnek tartom magam, hogy a részese lehetek.
Mi a legfőbb kihívás és hogyan lehet ezeket teljesíteni?
Az utcai zaklatás egy elszigetelt probléma volt, de most már olyasmi, amit tudjuk, hogy megoszthatunk egymással. A legfőbb kihívás meggyőzni az embereket, hogy ez bármikor történhet, komolyan kell vennünk, és mély nyomot hagynak az életünkben.
Ki a példaképed?
Az oldal vezetői. Minden nehézség ellenére, ezzel foglalkoznak a világon mindenhol. Az én dolgom, hogy az egész világ megtudja, milyen fantasztikusak.
Fordította Kolossa Veronika, a Nőtárs Alapítvány önkéntese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése