Vállalkozás, ami szerelmet és pénzt hoz a házhoz - Női vállalkozók Amerikában

Mindenki azt hitte elment a józan eszem, amikor belevágtam a randi-bizniszbe, még a szüleim és a  közeli barátok is ezt gondolták. 

• Violet Lim, a Lunch Actually alapító vezérigazgatója, Singapore
• Lunch Actually: randi könnyedén

A Lunch Actually nem más, mint egy személyre szóló szolgáltatás. Az ügyféllel való indító-beszélgetés során arra törekszünk, hogy minél többet megtudjunk róluk: kik is ők, milyen karakterjegyekkel illetve preferenciákkal rendelkeznek. Majd ezek alapján szakavatott kollégánk gondos válogatás és rosta után állítja fel az összeillő párokat.

Szándékunk a hagyományos párkereső-sztereotípia háttérbe szorítása és annak elérése, hogy a társadalom ezt az újszerű kezdeményezést mintegy életstílusként, a szociális háló egyfajta kiterjesztéseként fogja fel.

Malajziában születtem és nevelkedtem, egyedüli gyermekként. Mint az ázsiai családoknál lenni szokás, szüleim a leges legjobbat akartam számomra. Édesapám nőiruha tervező, édesanyám pedig szabó, így mindketten tisztában vannak azzal, hogy saját boltot vezetni nem könnyű. Ennek fényében inkább arra neveltek, hogy egy nap rendes állásom legyen – én pedig nem lettem éppen szófogadó gyermek.

• Violet 2002-ben a londoni gazdasági főiskolán diplomázott
• Majd Szingapúrban, a Citibanknál kapott állásajánlatot

Megfigyeltem, hogy kollégáim többsége egyedülálló, nemigen randiznak ámde rengeteget dolgoznak. Mintha a banknak esküdtek volna hűséget. Ekkoriban ismerkedtem meg az úgy nevezett ’randi-ebéd’ fogalommal, ami Angliában, Amerikában és Ausztráliában már bevett ismerkedési forma, Ázsiában viszont ismeretlen fogalom, volt. Úgy gondoltam ez a felfogás igenis érdekes, mert saját tapasztalom alapján, kollégáimat látva, bármennyire is sokat dolgoztak egy dologra mindig szakítottak időt, mégpedig az ebédszünetre. Tehát akár csak egyszer egy hónapban, mért is ne szánhatnák ezt az egy órát arra, hogy valakivel megismerkedjenek.

Aztán eljött a pillanat, amikor mindezt el kellet mondjam a szüleimnek. Leültettem őket majd a szokásos bevezetővel kezdtem: anya, apa,  valamit el kell mondjak nektek, otthagytam az állásom. Ahogy az várható volt, hatalmas kérdő szemekkel néztek rám, majd amikor hozzátettem, hogy pár-kereséssel fogok foglalkozni, akkor ült ki az igazi döbbenet az arcukra.

• Violet 24 évesen, 2004-ben, jövendőbeli férjével indította el a Lunch Actually-t 

Visszagondolva, hogy is kezdtük az egészet, talán tényleg nem voltunk józaneszünknél! Mindössze 1 év 4 hónap munkatapasztalattal és nulla vezetői tudással indítottam, mindenkivel kedves akartam lenni és csakis a jó kapcsolat kiépítésére koncentráltam. Aztán egy nap rá kellett döbbenjek, hogy ez nem elég az üzleti sikerhez. Mára sikerült megtalálnom az aranyközéputat: mindig tisztázom mik az elvárások majd közös megbeszéléssel tervezem a továbbiakat. A végcél a siker, mégpedig úgy, hogy lehetőleg élvezzük is amit csinálunk.

Már az elejétől fogva az volt a cél, hogy minél nagyobb teret fedjünk le. Mivel Szingapúr öt milliós lakossága nem adott elegendő teret arra, hogy valami igazán nagyot mutassunk fel, rögtön az első év elteltével – talán idejekorán de – megcéloztuk Malajziát is.

• Violet 2008-ban a hong-kong-i, majd 2011-ben a taiwani Love Actually-t is megnyitotta
• Majd felállított egy online rapid-randi oldalt 
• Szülei pedig mára az üzletág leglelkesebb támogatói

Mindig is szerettem volna valami marandót alkotni így ahelyett, hogy egy bizonyos összeg elérését tűztük volna ki célul, inkább valami olyanban gondolkodtunk, ami segít az embereknek. Ma azért dolgozunk, hogy a segítségünkkel megkötött házasságok száma elérje az egy milliós álomhatárt!

• 200 már kipipálva, további 999.999.800 még hátra

Forrás: The Story Exchange - megjelent: 2012. február
Fordította Dósa Hajnalka, a Nőtárs Alapítvány önkéntese.