Üzletasszonynak született - Női vállalkozók Amerikában

19 évesen kezdtem el fodrász karrieremet. Egy barátom akkoriban arra tanított, hogy írjam le minden álmomat és célomat amit el szeretnék érni, így leírtam, hogy 25 évesen milliomos szeretnék lenni.

• Elim Chew 77th Street alapító - Singapore

Középosztálybeli családból származom, 5-en vagyunk testvérek. Nagyszüleimnek klinikájuk van, édesapám az ebben lévő gyógyszertárat vezeti, édesanyám egy fodrászüzlet vezetője. Mindannyian belekóstoltuk az üzleti életbe már nagyon fiatalon.
Lázadó természetem révén végigbukdácsoltam az iskolát, mai napig nem tudom, hogy sikerült elvégeznem.

• 1983-ba Londonba megy fodrászatot tanulni.

Itt csöppentem bele a divat világába, Londonban mindenki olyan divatos volt, extrém ruhák, különleges stílusok és a vagány frizurák nagy hatással voltak rám.

• 3 évvel később hazatért és megnyitotta első szalonját.

Visszatérve rájöttem, hogy itthon nincs túl sok divat és trend, mindenhol megbámultak eklektikus kinézetem miatt és érdeklődtek, hol szerzem be cuccaimat. Rengeteg bizsut szinte lekönyörögtek rólam és nagy haszonnal a zsebemben hívtam a nővéremet Londonban, hogy küldjön még divatkiegészítőket. Végül üzletet nyitottunk.

• 1988-ban nyitotta meg első 77th Street üzletét

A fiatalokat vonzottuk leginkább, mert itt minden a jó atmoszféráról szólt.
Kezdetben a készpénz hiánya okozott gondot, de aztán a fodrászüzlet bevétele gondoskodott arról, hogy legyen mit visszaforgatni a divatüzletbe. Akkoriban elvesztettem önmagam, híres akartam lenni, sokat buliztam és ittam egészen addig, amíg nem találkoztam a vallással, ami megváltoztatta az életemet és jó útra térített. Ekkor kezdtem visszaadni a közösségnek és ez olyan erőt ad nekem ami segít továbbmenni az utamon.

Elkezdtünk egy projektet amiben hátrányos helyzetűek saját készítésű termékeiket árulhatják a bevásárló központokban. A bevétel 20%-at mint bérleti díjat befizetik a többit megtarthatják.

Imádom ezt a projektet, mert lehetőséget ad a szegényeknek arra, hogy visszanyerjék önbecsülésüket és büszkeségüket, mert rájönnek arra, hogy nem szorulnak rá másokra és az adományokra, hanem tudnak magukról gondoskodni.

Ahol most vagyok azt csak a kemény munkának köszönhetem, nem az iskolai eredményeimnek, mert az nem számít.

Ami különleges bennem az az, hogy nem sajnálom az időmet a munkának szentelni. Igaz 25 éves koromra nem lettem milliomos, kicsit késtem mert csak 27 évesen értem el álmomat.

Forrás: The Story Exchange - megjelent: 2011. október
Fordította Hoffmann Márta, a Nőtárs Alapítvány önkéntese.