Nőicégek.hu - Nők az üzleti életben
A Nőicégek.hu szakmai honlapot azért indítottuk a Nőtárs Alapítványnál, hogy Európából és Amerikából összegyűjtsük és közzé tegyük azokról a női cégekről készült anyagokat, akik követendő példákkal, új ötletekkel bátoríthatják és segíthetik a magyar nőket vállalkozásaik fejlesztésében vagy elindításában.
Kérdésed, észrevételed, javaslatod esetén várjuk leveled a hello[kukac]notars.hu email címen, vagy a honlap alján található Kapcsolatfelvételi űrlapon.

2016. június 9.

A cipők királynője - Női vállalkozók Amerikában


Nőként nem könnyű az üzleti életben, mert ez egy többnyire férfiak uralta világ, de én hajlandó voltam nagyon keményen dolgozni, hogy nevet szerezzek magamnak Szingapúrban.
  • Rose Yeong
  • Tulajdonos – Interpax Shoes
  • Singapore
A szülővárosom Ipoh-ban található, egy nagyon kicsi város Malajziában. Én vagyok a legidősebb a családban, két öcsém van. Nem én voltam édesapám kedvence, mert a régi időkben a lányok nem voltak népszerűek, a fiúk magasabb rendűnek számítottak így aztán nehéz időket éltem meg.
  • Rose 18 éves korában egy tanárjától kért kölcsönt buszjegyre és elhagyta az otthonát
Nagyon boldog voltam, hogy elmenekültem otthonról. Szingapúrba mentem, állást szereztem magamnak, pincérnőként kezdtem dolgoztam.
  • 3 éven belül Rose megismerte a párját, akivel összeházasodtak és megszülte első fiát
A kisfiam az anyósom és apósom rajongásig szeretett unokája volt, ők vigyáztak rá mikor a kicsi 4 hónapos volt. A férjem azt mondta ’túlságosan sok időd van otthon’.
  • Rose férje azt akarta, hogy pénzt keressen. Igy bérelt neki egy üzletet a Holland Village bevásárlóközpontban.
Arra a kérdésemre, hogy mit adjunk el az anyósom azt mondta, ’a nők szeretik a cipőket és a táskákat, így hát azt fogsz eladni’. Azt válaszoltam rendben, alapítsátok meg a céget, én pedig működtetni fogom. Mikor belefogtam, mindent magam csináltam. Nem tudtam semmit a cipő értékesítésről, de tulajdonképpen az üzletről sem tudtam semmit. A cipő beszállítók előrefizetést kértek és mivel kezdők voltunk, így hát előre fizettünk. Kifizettük a pénzt, de az áru soha nem érkezett meg. Olyan is volt mikor fizettünk, az áru megérkezett, de nem az, amit rendeltünk. Na onnantól már talpraesettebb voltam, elmentem egy cipőtervezői kurzusra, megismertem a termékeket, tudtam miből készítik tehát mikor a gyártók megpróbáltak félrevezetni, rosszabb minőséget vagy modellt akartak leszállítani, közöltem velük hogy nem ezt rendeltem.

Kb. 2 éven belül jó hírnevet szereztem magamnak és az üzletemnek, akkorra már a bevásárlóközpont ’cipős hölgyeként’ emlegettek.

A házasságom zátonyra futott, mert túlságosan az üzletre koncentráltam. A férjem kevesebbnek érezte magát, mert én kerestem a pénzt. Az egyedüli kenyérkereső voltam, ő pedig nem volt boldog, a fiaimat hozta fel kifogásként, hogy elhanyagolom a gyerekeket, a családot. Mondtam, hogy ez egyáltalán nem így van, de akkor is keményen kell dolgoznom mikor nagyon beteg vagyok, be kell mennem az üzletbe hogy megbizonyosodjak, hogy rendben mennek a dolgok.

Úgy érzem akár házas vagy akár egyedülálló, de főleg ha házas, nagyon fontos hogy független légy. Különben ahogy velem is történt, mikor a férjem elhagyott, elvitte az összes pénzt, semmi sem maradt a bankszámlámon. De a következő nap mikor kinyitottam az üzletet, tudtam, hogy onnantól amit eladok az már az én pénzem lesz. Csak így voltam képes folytatni.

- Hány pár cipőt ad el egy évben?
- Egy évben?” Több, mint 10.000 pár cipőt.
- Az sok, nagyon sok.
- Igen, nagyon-nagyon sok.

Forrás: The Story Exchange - megjelent: 2011. október
Fordította Sikora Erika, a Nőtárs Alapítvány önkéntese. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

Előregisztráció elindult: FÖLFELÉ! KONFERENCIA - 2019. november 22., péntek 9-18 óra - Budapest

MEGHÍVÓ -  az előregisztráció elindult! A Magyar Üzletasszonyok Egyesülete (MÜE) és a Nőtárs Alapítvány konferenciája Te h...