Egyszerűen megállíthatatlan - Női vállalkozók Amerikában

Ott álltam munka nélkül. Hogyan is lett volna reális esélye egy saját üzlet elindításának ilyen körülmények között? Ráadásul egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy a praxisomon kívül akárkit is érdekelne egy kis kék flakonos spray.

• Deborah Olivo
• Alapító - VidaAire
• USA

Miután megszereztem a végzettségemet neuromuszkuláris terápiából, kutatásokba kezdtem az olyan illóolajokról, amelyek fertőtlenítő hatásuk mellett nyugtatnak, segítik a relaxációt. A téma iránti érdeklődésem nagyrészt a nagymamám érdeme, aki mindig, ahogyan ő hívta, „Isten orvosságához” fordult, akárhányszor rosszul éreztük magunkat.

A családom Puerto Rico-ból származik. A nagymamám úgy jött ide, hogy nem tudott angolul, nem ismert senkit, és egy gyárban kapott munkát. Rá mindig tudtam támaszkodni. Nagyon visszahúzódó voltam, és ’ártatlanság’ volt a becenevem. Az első barátom lett a férjem. Csak 19 éves voltam, két évvel később pedig már megszületett a fiam.

• Deborah házassága problémákkal teli volt és válással végződött. Második házassága szintén zátonyra futott.

Lelkileg és pénzügyileg is rengeteg nehézséggel kellett szembenéznem. Sokszor fogalmam sem volt, mi lesz a következő csapás.

• 2000-ben Deborah a teljes munkaidős irodai munkája mellett elvégzett egy masszázsterapeuta-tanfolyamot. Részmunkaidőben otthon dolgozott praxisában.

„Körülbelül 10 évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy olyasvalamit kellene alkotnom, ami egy egészségre ártalmatlan módja lenne a fertőtlenítésnek.”

Terapeutaként békés, nyugodt környezetet kell teremtenem.

„Rázd fel mielőtt fújod.”

Azt a készítményt használtam, amit magam raktam össze az olajokból. A szobában kell a levegőbe vagy az ágyneműre permetezni. Az ügyfeleim visszajelzései alapján alakítom tovább a terméket.

• A válság 2009-ben köszöntött be, amikor Deborah elveszítette teljes munkaidős állását.

Küzdelmes időszak volt. Azt sem tudtam, hogy fogom kifizetni az albérletet. A barátaim és az ügyfeleim már évek óta kérték, hogy lássam el őket a termékeimmel, de mindig ellenálltam. Úgy éreztem, nem tudok eleget a gyártásról. Bizonytalan voltam abban, mit kellene tudnom a marketingről és az értékesítésről. A félelem folyton megállásra késztet minket, én pedig sok éven keresztül hagytam, hogy ez történjen.

• Deborah elhatározta, hogy megpróbálja piacra dobni az olajkészítményét. Pár hónappal később a sertésinfluenza lesújtott Puerto Rico-ra.

Az emberek bepánikoltak. Egy kislány az édesanyám szülővárosában meghalt az influenzában. A testvérem felhívott és azt mondta, azonnal menjek. Nem tudták volna elég gyorsan importálni azt a fertőtlenítőszert, ami szükséges volt ahhoz, hogy védve maradjanak. Mondtam, hogy még nem állok készen, ő pedig annyit válaszolt, nem érdekli. Lementem hozzájuk, és a fogadtatás nagyszerű volt, főként mivel ez volt az úgymond debütálásom.
„Ez teljes egészében illóolajokból készült. Citromfű, teafa, levendula.”

A szigeten az emberek életfilozófiája és kultúrája olyan volt, hogy előbb bíztak abban, ami a fölből nő ki, mint amit levehetnek a polcról a boltokban.

 „Csak dörzsöld össze a kezeid, mintha szappannal és vízzel mosnád. Úgy, mint amikor mondjuk egy Purell vagy ahhoz hasonló terméknél szoktad.”

Ösztönzésként hatottak rám az elért eredmények és meggyőztek arról, hogy érdemes folytatnom tovább. Pár hónap alatt több mint egy tucat boltba kerültek be a termékeim. Éppen abban a városban virágzott leginkább az üzlet, ahol a nagymamám nőtt fel és élt. Úgy éreztem, a sikeremmel tiszteleghetek az emléke előtt.

„A nagymamám mindig tartott egy kis gyógynövénykertet a konténerekben a vészkijáratunk felett.”

Tudtam, hogy amikor visszajövök, én is megtehetem majd ugyanezt.

„Ez egy fertőtlenítő és légfrissítő szer.”

A pozitív fogadtatás hatására fellelkesültem, és már megvolt bennem az eltökéltség, hogy elindítsam az üzletet. Így amikor visszatértem, minden egyes útba eső áruházba betértem reklámozni a terméket.

„Fújd a spray-t a párnádra és a lepedődre. Én még a hajamra is fújom, amikor kint vagyok.”

Az interneten értékes információkat találtam ingyenes workshopokról, szemináriumokról, amik tulajdonképpen megmentettek és segítettek abban, hogy folytatni tudjam az üzletet. Így egy kis hitelhez is hozzá tudtam jutni, és ezek az anyagok vezettek engem végig abban, hogy az alapoktól kezdve össze tudjam rakni a saját üzleti tervemet.

• A VidaAire-t ma már több mint 50 áruházban forgalmazzák.

Kissé köztes állapotban érzem magam, úgy tudnám leírni az üzletem fejlődését, mint ami már túlhaladta a csecsemőfázist, de még nem érte el a felnőttkort. Amikor a családtagjaim besegítenek a munkába, legalább 300-400 üveget össze tudunk állítani fél nap leforgása alatt. Minden alkalommal, amikor megpróbálok egy gyártót felkeresni, azt a választ kapom, hogy csak akkor hajlandóak tárgyalni, ha tízezer darabot elő tudok állítani egy hónapban. Szóval ez az a fázis, ahol most vagyok. Mégis tudom, hogy folyamatosan fejlődöm.

„Szeretnéd kipróbálni a legújabb termékemet? Ez az egyik kedvencem.”

Amikor tükörbe nézek, látom a magamban rejlő lehetőségeket. Látom azt, aki valójában vagyok. És már attól is érzelmessé válok, ahogyan ezt kimondom. Ahhoz, hogy idáig eljuthassak, szó szerint keresztül kellett sétálnom a tűzön, miközben felfedeztem, hogy van egy kis fém páncél a hátam mögött. És nem számít, mennyire forrósodik fel a helyzet, engem csak erősebbé tesz. Semmi sem állíthat meg. Semmi.

Forrás: The Story Exchange - megjelent: 2011. október
Fordította Benedek Nikolett, a Nőtárs Alapítvány önkéntese.