Az üzletasszony felveszi a kesztyűt - Női vállalkozók Amerikában

Minél több nehézségbe ütközöm, annál keményebben szállok szembe az akadályokkal.

• Jocelyn Chng
• Vezérigazgató – CHNG Kee’s Sauces 
• Szingapúr

Még fiatal voltam, amikor a szüleim mártásokat gyártó vállalkozásba fogtak. Igazából olyan ez, mintha egy háziipar lenne.

14 éves voltam, amikor kiderült, hogy az édesapám gyógyíthatatlan betegségben szenved, és 21 éves, amikor elveszítettem őt. Így hát nem volt más választásom, mint átvenni az üzletet, mint a legidősebb a családban az 5 testvérem mellett. Úgy éreztem, az én felelősségem gondoskodni róluk.

• Jocelyn még egyetemre járt, amikor édesapja meghalt. Folytatta tanulmányait, miközben megpróbálta megmenteni a céget.

Igazából az üzlet mínuszban volt az édesapám állapota miatt, így jóformán a semmiből kellett újraépítenünk. Sokan gondolták, hogy kiszállok majd, először is azért, mert fiatal nő vagyok, másrészt pedig mert nem tudok semmit az üzletről. Ez egy meglehetősen férfiak által dominált ipar.

Nagyon kemény feladat nőként helytállni. A kezdeti években tényleg féltem ettől. Nagyon nehéz volt kitartani és azt mondani, hogy igen, folytatni akarom, hogy erőltetni fogom, nem akarom feladni.

Úgyhogy nagy szerencsém volt a férjemmel, aki mindenben támogatott. Az osztálytársam volt az egyetemen. Végig kisegített a tanulásban, mert a délutáni órákra nem tudtam bejárni, ő pedig bement és jegyzetelt helyettem. Utólag viccesen megjegyezte, hogy két diplomáért tanult, mégis eggyel végzett.

• Még egy év sem telt el amikor Jocelyn szerződést kötött Szingapúr legnagyobb légitársasági ételbeszállítójával.

De én azt mondtam, nem-nem, nem állok meg itt. Nem csak a helyi piacot fogom kiszolgálni. A szingapúri piac nem elég nagy. Aztán bejelentettem az édesanyámnak és a személyzetnek, hogy nem fogunk egy helyben toporogni. Valamivel fel fogjuk dobni a terméket, a csomagolást, és exportáljuk.

Találd ki, mi történt ezután! Hatalmas nevetés tört ki, és azt kérdezték, mégis hogyan lenne ez lehetséges. Viccesnek találták az ötletemet. Ez pedig motivációként hatott rám. Bizonyítani akartam, és azt mondtam, „Majd én megmutatom, hogy meg tudjuk csinálni.”  Kiépítettem a vásárló-bázisunkat, és ezzel párhuzamosan fejlesztettem a terméket. Először a csomagolást. Azután befektettem a gépek, a munkaerő fejlesztésébe, a technológia megújításába.

• Jocelyn a márkát édesapja után Chng Kee-nek nevezte el.
• 2006-ban áthelyezte a céget egy új, 90 ezer négyzetméteres gyárba.
• Ma már több mint 30 országba exportál világszerte.

Beszállítunk légitársaságoknak, szállodáknak, mint például a Ritz Carlton vagy a Hyatt, valamint gyorséttermeknek, többek között a Burger Kingnek és a McDonald’s-nak.

• Jocelyn már 20 éve vezeti és fejleszti a céget, miközben felnevelte 3 fiát.

Megtapasztaltam, hogy az üzletvezetés nem egy könnyű dolog. Szerintem a legfontosabb, amikor belekezdünk egy üzletbe, hogy szeressük, amit csinálunk. Ha nincs meg a szenvedély, nagyon nehéz fennmaradni, és főként igaz ez az üzleti életben, ahol sorra kell szembesülnünk a különféle kihívásokkal.

Körülbelül 7 évvel ezelőtt veszítettem el a férjemet, 17 évet töltöttünk együtt. Azután teljesen új fejezet kezdődött az életemben. Úgy érzem, a siker maga az út, amit bejártam. Nem csak az számít, hová érkezel. A lényeg, hogy élvezzük az utazást, a fejlődést, az egész folyamatot. És éppen ez az, amit én annyira élvezek.

Forrás: The Story Exchange - megjelent: 2011. október
Fordította Benedek Nikolett, a Nőtárs Alapítvány önkéntese.