Nőicégek.hu - Nők az üzleti életben
A Nőicégek.hu szakmai honlapot azért indítottuk a Nőtárs Alapítványnál, hogy Európából és Amerikából összegyűjtsük és közzé tegyük azokról a női cégekről készült anyagokat, akik követendő példákkal, új ötletekkel bátoríthatják és segíthetik a magyar nőket vállalkozásaik fejlesztésében vagy elindításában.
Kérdésed, észrevételed, javaslatod esetén várjuk leveled a hello[kukac]notars.hu email címen, vagy a honlap alján található Kapcsolatfelvételi űrlapon.

2011. december 6.

Eva Zeisel: A szépség játékos kereséséről (videó)

Eva Zeisel, kerámikus, 75 éves pályafutására tekint vissza. Miért olyan friss még ma is a munkája (a legújabb 2008-ban debütált), mint 1926-ban? Játékossága, szépérzéke és kalandvágya miatt. Hallgassa meg egy gazdag, színes élet történeteit. (angol nyelvű videó magyar felirattal)




Az előadás szövege:

Tehát ha jól értem, ezt a találkozót szervezték, és a szlogen "A múltból a mostig." És én még "most" is illusztrálok. Amivel természetesen nem értek egyet, mert, habár 94 vagyok, én nem "most" dolgozom. És ha valaki megkérdi: "Most is csinálod ezt vagy azt?", nem válaszolok, mert nem most csinálom, hanem úgy csinálom, mint mindig is. Még most is... vagy azt mondtam, "most"? Nem úgy értettem.

(Nevetés)

Van egy mappám, aminek Teendők a címe. Vannak terveim. Vannak megrendelőim. Úgy dolgozom, mint mindig. Ez gondoskodik a koromról. Megmutatom a munkáimat, hogy tudják, mit csinálok és miért vagyok itt. Ez 1925 körül volt. Ezt mind az elmúlt 75 évben készítettem.

(Nevetés)

(Taps)

De természetesen 25 éves korom óta dolgozom, többnyire azt csinálom, amit itt láthatnak Ez Castleton porcelán. Ez egy kiállítás volt a Modern Művészetek Múzeumában. Ez most megvásárolható a Metropolitan Múzeumban. Ez még mindig a Metropolitan Múzeumban megvásárolható. Ez egy portré a lányomról és rólam.

(Taps)

Ez csak néhány mindabból, amit készítettem. Több százat csináltam az elmúlt 75 évben. A tárgyak készítőjének hívom magam. Nem tartom magam ipari tervezőnek, mert én más vagyok. Az ipari tervezők újdonságokat akarnak készíteni. Az újdonság kereskedelmi fogalom, nem esztétikai. Az ipari tervező magazinnak, azt hiszem, Innováció a címe. Az innováció, megújulás nem a munkám célja. Nos, a dolgok készítői: ők sokkal szebb, elegánsabb, kényelmesebb tárgyakat készítenek, mint az iparosok. Annyi mondanivalóm lenne. Át kell gondolnom, mit mondjak. Hogy másképp írjam le a mesterségünket, minket tulajdonképpen a szépség játékos keresése foglalkoztat. Eszerint a szépség játékos keresését nevezték az ember első tevékenységének. Sarah Smith, egy matematika professzor az MIT-ről azt írta: "A szépség játékos keresése volt az ember első tevékenysége - hogy minden hasznos és anyagi tulajdonság a szépség játékos kereséséből fejlődött ki." Ezek csempék. A szó, "játékos", a munkánk nélkülözhetetlen aspektusa, mert tulajdonképpen ez egyik problémánk, hogy egész életünkben szép tárgyakat kell készítenünk, és ez nekem már 75 évet jelent.

És hogy lehet anélkül, hogy kimerülnénk, ugyanazzal az élvezettel készíteni, mint egy ajándékot, ennyi ideig? A játékosság tehát egy nagyon fontos része tervezői képességünknek. Hadd meséljek kicsit az életemről. Ahogy mondtam, 75 évvel ezelőtt kezdtem ezeket. Az első kiállításom az Egyesült Államokban a 150 éves kiállítás volt 1926-ban - a magyar állam az egyik kézzel rajzolt darabomat küldte ki erre a kiállításra. A munkám valójában több országba is elvitt, és rengeteget láthattam így a világból. Nem arról van szó, hogy elvitt, nem a munka vitt engem, kifejezetten azért alkottam a tárgyakat, mert általuk látni akartam a világot. Hihetetlenül kíváncsi voltam a világra, és elkészítettem ezeket, melyek végül elvittek sok más országba, sok más kultúrába. Egy magyar mester tanítványaként kezdtem, így megismertem a középkori céh rendszert.

A céh rendszer azt jelenti, hogy amikor tanítvány voltam, magamat kellett képeznem, hogy fazekas mester legyek. A műhelyemben, ahol tanultam, volt egy hagyományos hierarchia: mester, iparos, képzett dolgozó és tanítvány, és én tanítványként dolgoztam. Tanítványként a munka nagyon primitív volt. Azt jelentette, hogy mindent meg kellett tanulnom kézzel készíteni. A lábunkkal törtük az agyagot, amikor megérkezett a domboldalról. Utána gyúrni kellett. Aztán bekerült egyfajta mángorlóba. És végül elő kellett készíteni a formáláshoz. És ott tényleg tanítványként dolgoztam. A mesterem elvitt kemencét tapasztani, mert akkoriban ez része volt a kemence készítésnek, a tapasztás. És végezetül kaptam egy dokumentumot arról, hogy sikeresen befejeztem az inaskodást, hogy erkölcsösen viselkedtem, és megkaptam ezt a papírt a Tetőfedők, Sínfektetők, Kemencetapasztók, Kéményseprők és Fazekasok Céhétől.

(Nevetés)

Akkor kaptam egy munkakönyvet is, ami leírta a jogaimat és munkakörülményeimet, és még mindig megvan ez a könyv. Először létrehoztam egy műhelyt a kertemben, és kerámiákat készítettem, amiket a budapesti piacon adtam el. És ott ültem, és egy akkori férfi barátom - nem úgy értem, hogy barátom, mint manapság - de a barátom és én a piacon ültünk, és árultuk a kerámiákat. És anyám szerint ez nem nagyon volt illendő, úgyhogy ő is ott ült velünk, hogy eleget tegyünk az illemnek.

(Nevetés)

Mindenesetre, egy idő után új gyárat építettek Budapesten, egy nagy fazekas gyárat. Ellátogattam oda néhány nővel, és mindenféléket kérdeztem az igazgatótól. Aztán az igazgató megkérdezte, hogy miért kérdezem ezeket? Mondtam, hogy nekem is van műhelyem. Úgyhogy megkérdezte, hogy meglátogathat-e, és el is jött hozzám, és elmagyarázta, hogy amit a műhelyemben csinálok, az korszerűtlen, hogy már kitört az ipari forradalom, és hogy inkább lépjek be a gyárába. Ott csinált nekem egy művészeti részleget, ahol hónapokig dolgoztam. Ám a gyárban mindenki a művészeti részlegen töltötte az idejét. Az igazgató azt mondta, hogy számos nő öntötte ki gyártotta le a terveimet öntőformákban, és ezeket Amerikában adták el.

Emlékszem, ez meglehetősen sikeres volt. Mindenesetre az igazgató, a kémikus, a mintakészítő, mindenki jobban foglalkozott a művészeti részleggel - azaz a munkámmal -, mint a vécékagyló-készítéssel, úgyhogy végül levelet kaptak a központból, a banktól, akié a gyár volt, hogy készítsenek vécékagylókat a részlegem mögött, és ez volt számomra a vég. Ez lehetőséget adott nekem, mert most már iparos voltam, és az iparosok fogják a táskájukat, és elmennek világot látni. Iparosként hirdetést adtam fel az újságban, hogy kitanultam, hogy egy gyakorlatias fazekas iparos voltam, és munkát kerestem, mint iparos. Számos válasz érkezett, és elfogadtam egyet, amelyik legtávolabb volt az otthonomtól, és úgy hittem, félúton Amerikába.

És ez Hamburgban volt. Elfogadtam ezt a munkát egy hamburgi kerámia műhelyben, ahol mindent a korongon készítettek, és egy olyan műhelyben dolgoztam, ahol több kerámikus is volt. Az első nap, amikor a koronghoz mentem a helyemre - három vagy négy korong volt -, és az egyiknél, az enyém mögött egy púpos ült, egy süketnéma púpos, aki nagyon büdös volt. Minden nap lelocsoltam kölnivel, amit nagyon tetszett neki, ezért minden nap kenyeret és vajat hozott, amit udvariasságból meg kellett ennem. Az első napon ebben a műhelyben egy meglepetés várt a korongomon. A kollégáim a korongon, amelyen dolgoznom kellett, gondosan elhelyeztek egy nagyon szépen megformált férfi szervet. (Nevetés) Miután egy mozdulattal lesöpörtem, ők nagyon - végül elfogadtak engem, és úgy hat hónapig dolgoztam ott. Ez volt az első munkám. Ha így folytatom, itt leszünk éjfélig.

(Nevetés)

(Taps)

Megpróbálok kicsit gyorsabb lenni.

(Nevetés)

Moderátor: Eva, körülbelül öt percünk van még.

(Nevetés)

Eva Zeisel: Biztos benne?

Moderátor: Igen, biztos.

Ez: Hát, ha biztos benne, akkor szólok, hogy öt perc alatt nagyon gyorsan fogok beszélni. Tulajdonképpen a munkám sok országba eljuttatott, a munkám által elégítettem ki a kíváncsiságomat. És többek között, a többi ország mellet Szovjetúnióban is dolgoztam, '32-től '37-ig... valójában '36-ig. Végül ott voltam, bár nem volt semmi dolgom - külföldi szakértő voltam. Művészeti vezető lettem a porcelán- és üvegiparban, és végül Sztálin tisztogatása alatt - a tisztogatás elején, nem tudtam, hogy több százezer ártatlan embert letartóztattak. Sztálin tisztogatásának legelején letartóztattak, és 16 hónapot töltöttem egy orosz börtönben. Azzal vádoltak, hogy sikeresen előkészítettem egy támadást Sztálin ellen. Ez egy nagyon veszélyes vád volt. És ha ez az öt percem vége, akkor még el akarom mondani, hogy végül is túléltem, ami meglepő volt. De mivel túléltem és itt vagyok, és mivel ez az öt perc vége, szeretném...

Moderátor: Meséljen a legutóbbi útjáról Oroszországba. Ugye, a közelmúltban járt ott?

EZ: Ó, valójában idén nyáron, a Lomonosov gyárat egy amerikai vállalat vette meg, és meghívtak. Megtudták, hogy ott dolgoztam '33-ban abban a gyárban, és aztán eljöttek a Rockland megyei műtermembe, és elhozták hozzám látogatóba 15 művészüket. Meghívtak engem, hogy jöjjek el az orosz gyárba nyáron, júliusban, hogy készítsek és tervezzek néhány kerámiát. És mivel nem szeretek egyedül utazni, meghívták a lányomat is, a vőmet és az unokámat is, úgyhogy volt egy csodás utunk Oroszországba, ami nem egy kellemes és vidám látvány. Most itt vagyok, ha ez a vége? Köszönöm.

(Taps)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

ELHALASZTVA 2020-RA --- Meghívó: FÖLFELÉ! KONFERENCIA - 2019. november 22., péntek 9-18 óra - Budapest

A FÖLFELÉ! KONFERENCIÁT 2020-RA ELHALASZTOTTUK.  AZ ÚJ IDŐPONTRÓL A RÉSZTVEVŐKET ÉS ÉRDEKLŐDŐKET ÉRTESÍTENI FOGJUK ITT A ...