Nőicégek.hu - Nők az üzleti életben
A Nőicégek.hu szakmai honlapot azért indítottuk a Nőtárs Alapítványnál, hogy Európából és Amerikából összegyűjtsük és közzé tegyük azokról a női cégekről készült anyagokat, akik követendő példákkal, új ötletekkel bátoríthatják és segíthetik a magyar nőket vállalkozásaik fejlesztésében vagy elindításában.
Kérdésed, észrevételed, javaslatod esetén várjuk leveled a hello[kukac]notars.hu email címen, vagy a honlap alján található Kapcsolatfelvételi űrlapon.

2011. november 25.

A cippzáron belül – Zazálea világa

Nyirati Rita neve talán keveseknek mond valamit, de ha azt írom Zazálea, akkor az a napi 1000-1500 blogolvasó, aki rendszeresen látogatja az oldalát, biztosan felkapja a fejét...

Zazálea táskákat tervez és varr, de a blogja az „egyéb” kategóriában futott be a Goldenblogon, nem véletlenül. A legszebbek pedig a bélései, ami belül van a cippzáron... Mármint a táskáiban természetesen. A WAMP-on beszélgettünk, s míg én huzogattam ki az ő kis lelki cippzárját, mint a vevői a neszeszerekét és tolltartókét (amelyekből egyet megnyerhetsz az interjú végén, itt!), megállapítottam, hogy az élet írja a legfrappánsabb metafórákat.

Másfél órát álltam, ültem, mocorogtam Rita mellett, a WAMP sajátos művészvilágában. Még szerencse, hogy egy panyizsuzsi fülbevaló volt a fülemben, mert különben teljesen kilógtam volna innen a Levis farmeremben és a Barbour kabátomban. Ezek a holmik máskor abszolút magabiztossá tesznek, ráadásul kellemesen sötétkékek, ami nyerő választás egy olyan bizonytalan stílusérzékű valakinek, mint én. Bezzeg Rita nem fél a színektől. A táskái káprázatosan sokszínűek, de engem leginkább – ahogy a bevezetőben is írtam – a bélései nyűgöznek le. Pöttyös, virágos, faleveles világ rejlik a cippzáron belül.

Mondom is neki, hogy ne becsukva, hanem kinyitva tartsa a standon a neszereszereket, tolltartókat és egyéb apróságokat, hiszen jól látható, hogy aki egyszer kinyitja valamelyiket, az beleszeret, nehezen mond le róla. Mire Rita mondja, hogy igen ám, de becsukják. Az emberek jönnek, megfogdossák, megszeretgetik, aztán gondosan becsukják, úgy teszik vissza az apró asztalra a holmit. Mert azt úgy kell. Nehogy véletlenül kitáruljon a szája, mások belelássanak, meglássák a belső mesevilágot, túljussanak a cippzáron...

Rita is már fél órája mesél, mire kimondja, neki ez a táskakészítés tulajdonképpen terápia. Terápia, méghozzá a szó szoros értelmében. Rita egy nagyon kellemetlen, nagyon megterhelő pszichés betegségben szenved, amely, ahogy az lenni szokott, hol erősebben, hol visszafogottabban uralkodik a mindennapjain – de a textiljei közt, ha varrhat, jól érzi magát.

Hogy jutottál el a táskakészítésig? Mi lenne a foglalkozásod „von Haus aus”?

Tulajdonképpen eredetileg nem volt szakmám. Baján nőttem fel, elég nehéz családi hátterem volt, nem motiváltak különösebben, hogy tanuljak tovább. Diplomám van, kettő is, de azokat már jóval a középiskola befejezése után szereztem, mikor nagyobbacskák voltak a lányaim. Úgy éreztem, hogy hát a papír, az muszáj, kell legyen az embernek valami rendes foglalkozása... De eredetileg nem volt szakmám.
Érettségi után egy baráti társaságban ismerkedtem meg a férjemmel, és nagyon gyorsan összeházasodtunk, nagyon gyorsan jöttek a gyerekek is.

Úgyhogy, bár alig múltam negyven, már három huszonéves lányom van. De ez nem volt baj, én ezt szerettem, jó volt otthon lenni a gyerekekkel, és most jó, hogy már bátrabban mozoghatok, mert nagyok. A férjem képzőművész (Lovász Zoltán, szobrászművész – a szerk.), a baráti társaságunk is csupa képzős meg iparos fiatalból állt, én meg nagyon rosszul éreztem magam, hogy nem vagyok művész. Úgy éreztem, képzőművésznek születni kell, és én nem születtem annak, tudod. Erről lemaradtam.

A HÍR FOLYTATÁSA >>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

ELHALASZTVA 2020-RA --- Meghívó: FÖLFELÉ! KONFERENCIA - 2019. november 22., péntek 9-18 óra - Budapest

A FÖLFELÉ! KONFERENCIÁT 2020-RA ELHALASZTOTTUK.  AZ ÚJ IDŐPONTRÓL A RÉSZTVEVŐKET ÉS ÉRDEKLŐDŐKET ÉRTESÍTENI FOGJUK ITT A ...